Az Ősminőségek II.

A világ jelenségeinek visszavezetése az eddig ismertetett négy ősminőségre csak az egyik lehetséges szemléletmód. Ha a jelenségeket, tárgyakat, folyamatokat elmélyült vizsgálatnak vetjük alá, akkor azt tapasztaljuk, hogy a négy ősminőség megnyilvánulása mindig megtalálható bennük, mégpedig különböző arányokban kombinálódva. Vegyük például a tüzet, amiben fellelhető a Meleg - hsizen szétterjed a környezetében, legalábbis, ha hagyják -, a Száraz - hiszen nem alkalmazkodik a környezetéhez, sőt, megváltoztatja azt - de megtalálható a Nedves is, hiszen a tűz lángjának alakja folyton változik, kisebbedik-nagyobbodik, lobog; némileg a Nedves minőséget is felfedezhetjük, például egy tábortűz összeroskadásában. Tűz és tűz között azonban különbség van, hiszen, ahogy nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, úgy nem gyújthatjuk meg kétszer ugyanazt a tüzet sem. Az egyik tűz - holott ugyanazok a folyamatok játszódnak le bennük - éget, a másik melegít; az egyik káros, a másik hasznos; minőségi különbségek vannak tehát köztük, mégpedig olyanok, amelyekt nem írhatunk le minden esetben a négy Ősminőség különböző arányaival. Kell, hogy legyen olyan minőségi felosztás is, amely az előbbiekben ismertetett négyes felosztást (a Négyességet) mintegy kiegészíti, bár többé-kevésbé független attól.

A Hármasság

Az egyik ilyen felosztás egy hármas rendszer (nevezzük Hármasságnak), amelyben a három minőség neve: Kardinális, Szilárd, Változó. Nevezzük ezt a rendszert (ebben a könyvebn) Hármasságnak. A Négyességet leginkább úgy tekinthetjük, hogy az a világ jelenségeit és objektumait a saját mozgásuk és változásuk szempontjából, de olyan tekintetben írja le, hogy ez saját maguk számára mit jelent. A Hármasságot ezzel szemben úgy foghatjuk fel, hogy a világ jelenségeit és objektumait ugyancsak a saját mozgásuk és változásuk szempontjából, de olyan tekintetben írja le, hogy az mit jelent más objektumok és jelenségek számára.

A Kardinális minőség ebből a szempontból a legkönnyebben megérthető - és a legkönnyebben félreérthető. Egyszerűen szólva Kardinális az, ami a környezetében változást okoz illetve indukál. Ebből kiindulva könnyen abba a tévedésbe eshetnénk, hogy a Kardinális minőség voltaképpen a Meleg minőség másik elnevezése. Ez azonban nincs így. A Hideg minőséget hordozó, önmagába húzódó természetű jelenségek is képesek nem csekély változást okozni a környezetükbe; gondoljunk például egy vízörvényre ami önmagába szippant, vagy akár csak a puszta vízre, ami mindent magába old be, még inkább a savakra, amik ugyanezt teszik de még kardinálisabb módon, vagy akár egy egyszerű háztartási porszívóra. A Száraz minőségű dolgok, más dolgokkal érintkezve épp azáltal idézhetnek elő változást másban, hogy maguk nem hajlandóak változni; ilyen az, amikor ujjunkat belenyomjuk egy darab kelttésztába, vagy mikor kettétörünk egy szelet kenyeret. A Nedves minőség pedig változásának folytonossága által képes hatni; mint mikor a folyó alámos egy partszakaszt, vagy mikor a csepegő víz kivájja a sziklát.

A Szilárd minőség a Kardinális ellentéte. Egyszerűen szólva Szilárd az, ami nem, vagy csak kevéssé idéz elő változást a környezetében - mert, és legfőképpen pedig önmaga sem változik! Első hallásra itt is úgy gondolhatnánk, hogy a Szilárd minőség a Száraz vagy a Hideg minőség szinonímája lehet, hiszen hogy is férhetne össze például a Meleggel? Ami Meleg, az szükségképpen terjeszkedik a külvilág felé, változik és változást okoz, tehát nem lehet Szilárd - gondolhatnánk. Igen ám, de a világ dolgai sosem egymagukban nyilvánulnak meg, hanem mindig egymáshoz képest. Vegyük megint példaként a tüzet. Nyilvánvaló, hogy az őszi tarlóégetésben vagy a tavalyi nádas felégetésében részt vevő tűz ugyancsak kardinális, hiszen épp azért gyújtották, hogy változtasson; ehhez képest a csendesen izző zsarátnok tüze vagy, még inkább, egy gyertya lángja igen csekély mértékben változik illetve változtat, tehát jelen van benne a Szilárd minőség. Ha nem így lenne, a gyertya nem órák alatt égne végig, hanem egy szempillantás alatt, egyetlen hatalmas lobbanásban semmisülne meg. Ha tehát a Szilárd minőség megnyilvánulhat a tűzben, ezáltal pedig a Meleg minőségben, akkor mennyivel inkább a többiben! A többi minőség, úgy gondolom, nem igényel különösebb szemléltetést; a földön heverő kavics, az évszázadok óta álló vár, az évmilliós hegység mindenképpen Szilárd minőséget hordoz, a Nedves és a Hideg minőségben megnyilvánuló Szilárd pedig tetten érhető akár az állóvizekben vagy a jégben is.

A Változó minőséget gyakran tekintik az instabilitással rokon jellemzőnek is, de nézetem szerint ez félreértés eredménye. Nem arról van szó, hogy Változó az, ami hol Kardinális, hol meg Szilárd, egyszerűen azért nem, mert a világ dolgai szükségszerűen hol ilyenek hol pedig olyanok, attól függően, hogy mihez képest tekintjük azokat; az ujjam a kenyérbélhez képest egyértelműen Szilárd, holott egy lezuhanó szikladarab számára egyáltalán nem az. Nézetem szerint a Változó minőség valóban a Kardinális és a Szilárd között elhelyezkedő összekötő kapocs, de más tekintetben: mást nem változtat de önmagán belül nagyon is változik; vagy, még inkább, sokkal jellemzőbb rá az önmagán belüli változás, mint a más dolgokban előidézett. Ugyanakkor az is igaz, hogy e kettőnek az aránya önmagában is változó a Változó minőségű dolgokban, s bár sosem billen át az ellenkezőjére (akkor már az előző két minőség valamelyike lenne), önmagához képest ezért látszódhat időnként Kardinálisnak illetve Szilárdnak, mintha hol az egyikbe, hol a másikba alakulna át. A Változó minőségnek nagyszerű példája az önmagába forduló, introvertált ember; aki, ha például pejoratív jelzővel illetik, nem a felháborodott visszautasítás a reakciója, hanem az önvizsgálat; valóban olyan-e, amilyennek mondják, mennyiben és mennyire, és mit kellene tennie, hogy ne olyan legyen. Nem a másik ember véleményét akarja megváltoztatni (illetve nem közvetlenül azt), hanem önmagát.

A Kettesség

A másik lehetséges minőségi felosztást nevezhetjük Kettességnek (nem Kettősségnek, mert az értelemzavaró lenne). Ez a legnehezebben megfogható és legnehezebben értelmezhető felosztás, noha ez látszik a legkézenfekvőbbnek. Már eleve gondban leszünk az egyes minőségek elnevezésével is, mivel általánosan használt, kizárólagos elnevezésük nincs, illetve annyiféle van, hogy csak merőben önkényesen emelhetünk ki ezek közül egyet, hogy azzal jelöljük a teljese analógialáncolatot. A yang és yin elnevezés azonban ma már elég elterjedt ahhoz, hogy erre alkalmas legyen.

yang: férfias, pozitív, elektromos, aktív, mozgató, stb.
yin: nőies, negatív, magnetikus, passzív, mozgatott, stb.

Első pillantásra a yang a Meleg vagy Kardinális minőségekhez tűnhet hasonlónak, a yin pedig a Hideggel és szilárddal, valójában azonban olyan minőségekről van szó, amelyek mind a Négyesség, mind a Hármasság bármely tagjához illetve ezek bármely kombinációjához kapcsolódhatnak, illetve kiegészíthetik azokat. A világ valamely jelensége lehet Kardinális és nőies (yin), vagy Hideg és férfias (yang) egyszerre; gondoljunk csak egy tűzről pattant hölgyre, vagy filozofikus hajlamú férfira. A yang és a yin talán úgy közelíthető meg leginkább, hogy egy adott dolog és környezete közötti, egymáshoz viszonyított mozgásként szemléltetjük: ami a környezete felé halad, ami kapcsolódást keres a környezete felé, az yang, ami vonzást gyakorol a környezetére, a környezetétől várja, hogy kapcsolódjon vele, az yin. A yang saját aktivitása által hat a környezetére, míg a yin a saját vonzása által; előbbi - talán ez a legegyértelműbb megfogalmazás - változást okoz, míg az utóbbi változásra késztet.

 

A Kettesség, Hármasság és Négyesség minden tagja fellelhető a világ valamennyi objektumában és folyamatában, teljesen "tiszta" formájukban csak ideaként, elvont fogalmakként léteznek. Ezeknek kombinációi adják ki az asztrológia alapvető fogalmi elemeit, ahogy azt a továbbiakban ismertetni fogjuk.

A Négyességgel foglalkozó - előző - fejezetben utaltunk már rá, hogy minden Ősminőség három alapvető módon nyilvánulhat meg: építő, lebontó és stagnáló módon. Ezek maguk azonban nem Ősminőségek, hanem az Ősminőségek, sőt, azok kombinációinak egyes megjelenési formái, s mint ilyenek nem Ős- hanem pillanatnyilag érvényes minőségek, ahhoz hasonlóan, ahogy egy és ugyanazon ember pillanatnyi megnyilvánulásai is lehetnek ilyenek vagy olyanok, anélkül, hogy ez lényegi önvalójának megváltozását jelentené. A megnyilvánulási mód már nem az Ősminőségek kombinálódásának eredménye, hanem az Ősminőségek által felépített objektumok, folyamatok egymásra hatásából adódik; az ember esetében pedig a szabad akarattól függő, és mint ilyen, egyáltalán nem determinált. (Egyszerűbben szólva: hogy - például - belerúgunk-e valakibe vagy rámosolygunk, nem valami automatizmus függvénye, hanem a saját döntésünké.)