A gömbi koordinátarendszerek áttekintése

Ebben a fejezetben röviden áttekintjük a Földgömbön és az Éggömbön használatos koordináta-rendszereket. Bár az asztrológiai gyakorlat során nem használjuk valamennyit, az asztrológiával komolyan foglalkozni kívánóktól elvárható tág ismeretkörhöz a többi is hozzá tartozik.

A gömbi koordináta-rendszerek közös elemei:

Minden gömbi koordináta-rendszer tartalmaz egy alapkört, amely a gömbnek a saját tengelyére merőleges főköre. A gömb tengelyét különböző szempontok szerint jelölhetjük ki, de előfordulhat az is, hogy a gömbön nem a tengelyt határozzuk meg előbb, és abból az alapkört, hanem a meghatározott, vagy eleve adott alapkör alapján határozzuk meg a tengelyt.

A gömb alapkörére merőleges főkörei közül egy, valamely szempont szerint kijelölt főkörnek az alapkörrel alkotott metszéspontja jelöli ki az alapkör kezdőpontját.

Az alapkörön, az alapkör kezdőpontjától mért távolság neve: abszcissza, valamely meridiánon, az alapkörtől mért távolság neve: ordináta. Bármely gömbfelszíni pont helyzete ezzel a két mennyiséggel adható meg. Mértékegységük valamely ívmérték lehet (fok, radián, gradiens), amelyek közül a leggyakrabban a fokmértéket használjuk.

Földrajzi koordinátarendszer:

Ez valójában nem más, mint egy általános gömbi koordináta-rendszer rávetítése a Föld felszínére.

Vegyük észre, hogy ezzel a felosztással mind a szélességi mind a hosszúsági körök 360 fokból állnak. Ez a szélességi köröknél egyértelmű, a hosszúsági köröknél belátható: Induljunk el az Egyenlítőtől az Északi-sarok felé; 90 fokot teszünk meg az északi félgömbön. Ezután menjünk tovább; az Egynlítőig ismét 90 fokot teszünk meg az északi félgömbön. Továbbhaladva ugyanez történik, ezúttal a déli félgömbön, amíg vissza nem érünk a kiindulási pontunkhoz. Ezzel összesen 4 * 90 azaz 360 fokot tettünk meg.

Egyenlítői koordinátarendszer:

Ez a koordinátarendszer nem más, mint a földrajzi koordinátarendszer kivetítése az Éggömbre.

A mai asztronómia leginkább ezt a koordinátarendszert használja, a csillagászati kiadványokban is e szerint tüntetik fel a bolygók pozícióit és mozgását, amit, ha asztrológiai célokra akarjuk ezeket felhasználni, át kell számolnunk az ekliptikai koordinátarendszerre. Ezt az átszámítási műveletet "Az asztrológia matematikája" című részben fogom közölni, a többi, trigonometriai számítással együtt.

Ekliptikai koordinátarendszer:

A fenti felosztás az északi félgömb felől nézve értelmezett. A déli félgömbön definiálható Tavaszpont az északi félgömb Őszpontjának felel meg és fordítva; ám az egységesség kedvéért az ekliptikai koordinátarendszert minden esetben az északi félgömbön értelmezett felosztás szerint alkalmazzuk.

Az egyenlítői és az ekliptikai koordinátarendszerek egymás közti megfeleltetése, a Föld precessziós mozgása miatt nem állandó, amit az átszámítási műveleteknél figyelembe kell venni.

Az alapkör felosztásánál nem említettük az ekliptikai jelek használatát, mivel ezt az előbbi fejezetekben már részletesen ismertettük.

Horizontális koordinátarendszer:

Ennek a koordinátarendszernek a rendeltetése, hogy a Föld egy adott pontjában, mint megfigyelési pontban végzett észleléseinket, vonatkozzanak akár égitestekre, akár mesterséges objektumokra, az adott megfigyelési pontra vonatkozó korrekt rendszerben tudjuk leírni. Magától értetődő lenne, hogy alapja a látszólagos horizont legyen, így azonban a megfigyelő magasságát is pontosan meg kellene határozni az adatok leírásához és későbbi felhasználásához, ami sok esetben a gyakorlatban nem bizonyult praktikus eljárásnak; ezért a valódi horizontot vesszük alapkörnek ebben a rendszerben.