A Víz Elem

A Víz Elem tökéletes ellenpárja a Tűz Elemnek, mind elemi összetevőiben, mind megnyilvánulási, működési formáiban. A Vizet alkotó Ősminőségek a Hideg és a Nedves. E kettő közül a Hideg Ősminőséget érdemes kicsit külön is górcső alá vennünk. Mint arról már volt szó, a Hideg Ősminőség a dolgok saját középpontja felé tartó mozgást ír le, nevez meg, legyen ez a mozgás akár fizikai, akár szellemi vagy lelki síkon, átvitten értett mozgás. Ám ha a közvetlen, fizikai síkon értelmezzük a Hideg Ősminőséget, akkor ennek tiszta megnyilvánulását csak a folyamatosan hűlő testekben, az összeroskadó napokban és a fekete lyukakban érhetnénk tetten, ezeken kívül minden mást, legalább fele részben, a Meleg Ősminőséghez tartozónak kellene vennünk. Nyilvánvaló, hogy egy Ősminőség nem korlátozódhat a világ ilyen szűk spektrumára, ez az elgondolás, ha logikus is, mégsem helyes. Sokkal közelebb jutunk a Hideg megértéséhez, ha úgy tekintünk rá, mint a Meleg ellentétpárjára; ha a Meleg a kiáradással analóg fogalom, akkor a Hideg ennek ellentétét, a befogadást jelképezi illetve valósítja meg. Valóban így is van - amit a Tűz kiáraszt magából, azt a Víz fogadja be. Ez egyúttal arra is példa - ismét -, hogy az Elemek csak távoli, szimbolikus kapcsolatban állnak a megnevezésük által jelölt fizikai jelenségekkel, hiszen senki sem látott még a víz mélyén égő tüzet (leszámítva néhány kémiai reakciót és a víz alatti vulkánokat, ezek azonban az ember szempontjából extrém és nem általános jelenségek).

A Víz Elem befogadó jellegét könnyen megérthetjük, ha magának a fizikai víznek arra a tulajdonságára gondolunk, ami miatt a kémiában "általános oldószernek" nevezik: szinte bármely anyagot könnyedén felold, amivel pedig oldatot nem tud képezni, még az is eloszlik benne (kolloidot képez). Feloldja a sót, cukrot, magába fogadja, lebegteti a homok- vagy porszemcséket.

A Víz Elem másik alkotó Ősminősége a Nedves. Már tudjuk, hogy ez nem fizikai nedvességet jelez, hanem rugalmasságot, ami alatt azt a tulajdonságot értjük, hogy ami Nedves, az nem változtatja meg a vele kölcsönhatásba került dolgokat, hanem maga idomul hozzájuk. A Víz Elem pontosan ezt teszi mindazzal, amit magába fogadott; nem változtatja meg, hanem ő maga változik meg, a magába fogadott dolognak megfelelően. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy maga is azzá válik! Sokkal inkább azt, hogy az adott dolgot kiteljesíti, valódi természetét felszínre hozza, kibontja, kinyilvánítja. Legszebb példája ennek a megtermékenyülő petesejt: Magába fogadja a hím ivarsejtet, de azután nem hím ivarsejtté válik maga is, hanem osztódni kezd, és formába önti, megvalósítja azt az információt, amelyet a hím ivarsejt hordozott. Ezért említettük a Tűz elemnél, hogy bár az Eszme a Tűz elemhez tartozik, a megvalósítás már leginkább - és elsősorban - a Víz Elemnek köszönhető.

Annak ellenére, hogy a Víz Elemet íly módon tekinthetjük a Teremtő Erő, a Teremtés folyamata szimbólumainak vagy akár azoknak maguknak is, mégsem kizárólag építő módon megnyilvánuló elvről van szó. Ahogy a Tűz sem kizárólag ártó démon úgy a Víz sem csak áldás - formát, testet, megnyilvánulást ad az őt megtermékenyítő eszmének, ötletnek, célnak, de bármely eszmével ezt teszi; akkor is, ha az építő és akkor is, ha romboló eszme; így a Víz Elem maga is olyan ezerarcú, sokszínű és szinte kiismerhetetlen mint az a víz, ami a folyókat, tavakat, óceánokat alkotja; áldó esőként, szivárgó talajvízként, árvízként vagy szökőárként segíti vagy gátolja az embert.

A Víz Elem magába fogadó jellegének következménye, hogy mivel magába fogad, ezzel a külvilágtól el is szigetel, megőriz, de el is rejt; így válik ez az elem minden elrejtett, titkos és titokzatos dolog analógiás megfelelőjévé, de a megóvásé, vigyázva megőrzésé is. További következménye ennek, hogy mindaz, amivel kapcsolatban a Víz Elem munkál, egyáltalán nem biztos, hogy valóban az, aminek látszik; hiszen amíg a Víz rejti magában, addig egyúttal el is rejti, addig még nem nyilvánult meg teljesen, hiszen, épp a Víz által, még csak folyamatban van a megnyilvánulása, testet öltése - sosem tudhatjuk egész bizonyosan, hogy mi lesz belőle, mi a célja, mi a rendeltetése. (Ennek analógiája a mocsarak lecsapolása - hogy mekkora áldást jelentettek az embernek, csak akkor jöttünk rá, mikor már majdnem teljesen eltűntek.) A Víz Elemmel szemben sosem lehet "okos" az ember, mert erőszakkal nem lehet a mélyére hatolni - a befogadás olyan művelet, ami az önkéntességen alapul; avagy sikerült már bárkinek is feldarabolnia egy tányér vizet, bármilyen éles késsel is...? Ahol a Víz Elem munkál, ott a megismerésben többre megyünk a szelíd alázattal, az egészet átfogni igyekvő megérzésekkel, mint a puszta logika, az éles ész aprólékos, elemző módszereivel. (Mint később látni fogjuk, van viszont olyan elem, ahol épp az utóbbi módszer az inkább eredményes.)

Egy gondolatot, eszmét megvalósítani nem lehet csak az által, hogy pusztán magunkba fogadjuk és elrejtjük, óvjuk; ezzel legfeljebb megőrizni tudnánk, mint sivatag a múmiát, de ettől még nem válhatna élővé. A Víz Elem nem csak befogad és elrejt, de táplál is, hiszen a testet öltés, megvalósulás elengedhetetlen feltétele a növekedés, a növekedés feltétele a táplálás. A Víz tehát táplál is, éspedig önnön magából teszi ezt, vagyis egy részét átadja a befogadott eszmének, hagyja, hogy előbbi az utóbbinak megfelelően átalakuljon, azzá váljon - ezt akár tekinthetjük a Nedves minőség, az idomulás nunplusultrájának is -, így analógiájává válik minden nevelésnek, gondozásnak, sőt, önfeláldozásnak is. Mindebből pedig szinte önkéntelenül adódik az anyaság analógiája is.

A megvalósítás műveletének utolsó aktusa az elengedés. Annak, ami megvalósul, önálló életre kell kelnie, el kell válnia attól, ami megvalósítja, hiszen mindaddig, amíg ez nem történik meg, nem lehet teljesen önmaga - mert addig része marad valami másnak. Ez az a rész, ami a Víz Elemnek, egyedül, önmagában nehézséget okoz, sőt, valójában lehetetlen lenne. A Víz Hideg - magába vonz, magába fogad, nem pedig eltávolít, tehát nem választ le. Épp ezért és azért, mert a befogadás a Víz Elemben kéz a kézben jár az egyikből a másikba való átalakulással, a Víz Elemet hordozó dolgokkal kapcsolatban nehezen lehet határvonalat húzni, hogy hol kezdődik az egyik dolog és hol kezdődik a másik; olyan ez, mintha a nedves agyagban el akarnánk különíteni a vizet az agyagtól. A Víz Elemmel kapcsolatban nehéz konkrét határokat meghatározni, sőt, néha egyáltalán konkrétumokat is. A dolgok összeolvadása jellemző rá, nem az elhatárolódása, ezért a szétválasztás, elkülönülés, kiválasztás folyamatai a Víz Elem jelenléte, működése esetén mindig nehézséget jelent. A Víz Elem formát, sőt életet ad - önmagában azonban nem biztosít önállóságot.