A planéták ekliptikai pozíciója

Ha kézbe veszünk egy efemeridát, abban azt látjuk, hogy minden nap éjfélre, mégpedig greenwich-i idő szerinti éjfélre, adja meg az egyes planéták helyzetét. (Az 1930 előtt készült efemeridák délre adják meg, de ilyen kiadvánnyal ma már alig találkozhatunk, így ezekre nem térünk ki. Az ismertetendő módszer szerint eljárva ennek a 12 órás különbségnek a figyelembe vétele amúgy sem okozhat gondot.) Első teendőnk tehát, hogy a kapott időpontot átszámítsuk greenwich-i helyi időre.

(Közbevetőleg meg kell jegyeznünk, hogy efemerida alatt nem asztronómiai, hanem asztrológiai efemeridát értünk; a csillagászok által használt Zoodiákus középpontja ugyanis nem a Föld, hanem a Nap, ami az egyes bolygópozíciók jelölésében nem is elhanyagolható eltérést okoz a két rendszer között. Ez az oka annak is, hogy az asztrológiai efemeridában feltüntetett Csillagidő nem pontosan akkor nullázódik, mikor a Nap az Őszpontban áll; a csillagászok csillagideje akkor lesz nulla, mikor a Föld áll a Nap Tavaszpontjában - ráadásul nem látszólagosan, mintha a Napon állva néznénk, hanem ténylegesen -, nekünk pedig alkalmazkodnunk kell valamelyest ahhoz a rendszerhez, amelyből a bolygóállások ismeretét kapjuk, hogy azokat átszámíthassuk az általunk használt rendszerbe.)

Először is, meg kell állapítanunk, hogy a kérdéses időpont mely helyre vonatkozik, és ezen a helyen mennyi a zónaidő, illetve az adott időpontban nyári időszámítás volt-e érvényben.

Lássuk ezt egy példán keresztül. Legyen a kérdéses esemény helye és ideje: 1982. április 21., 17 óra 35 perc, Budapest. Az 1982. évben Magyarországon a nyári időszámítás március 28-án kezdődött meg, tehát egy órával többet mutattak az órák, mint az alap zónaidő, ami a greenwich-i időnél egy órával több. Tehát 1 óra zónaidő + 1 óra a nyári időszámítás miatt: Budapesten összesen 2 órával többet mutatnak az órák mint greenwich-ben. A greenwichi-i idő tehát, ugyanekkor: 15 óra 35 perc.

Az efemeridákban azonban nem találunk április 21.-én 15:35-re megadott adatot: Ott csak 21.-én éjféli és 22.-én éjféli pozíciók vannak feltüntetve. (Illetve, gyors mozgása miatt, a legtöbb efemerida a Hold 12 órai adatait is közli.) Ebből a két adatból magunknak kell előállítani a számunkra megfelelőt, egy egyszerű aránypár felállításával, minden egyes planétára, a következők szerint:

A mi példánkban ez így alakul:

Az efemeridák adatai alapján, a fentiek szerint kiszámított planéta-pozíciók úgy értendők, mintha a planétákat a Föld középpontjából szemlélnénk. Csakhogy nem onnan szemléljük - vethetjük közbe. A látszólagosság elvét szem előtt tartva, számításba kéne venni azt az eltérést is, amit az okoz, hogy egy adott földfelszíni pontból szemléljük a planétákat, nem pedig a Föld középpontjából. Hiszen épp ez az oka annak is, hogy a Nap- és Holdfogyatkozások nem láthatók a Föld minden pontjáról!

A valóság azonban az, hogy ha a Föld két átellenes pontjáról szemléljük is a planétákat, látszólagos ekliptikai pozíciójuk oly kevéssé különbözik egymástól, hogy annál már az esetleges számítási kerekítések is nagyobb pontatlanságot adnak. A Nap esetében ez az eltérés mindössze 8˝, azaz a fok 8/3600-ad része. A többi bolygó esetén, amelyek még földközelinek nevezhetők (Merkúr, Vénusz, Mars), számszerűleg esetenként nagyobb, de szintén bátran figyelmen kívül hagyható eltéréseket kapunk. Egyedül a Hold van tőlünk olyan távolságban, hogy az ekliptikai pozíciója kiszámításában elvileg mintegy fél fokos eltérést is kaphatunk, a Föld két átellenes pontját tekintve. Az asztrológiai gyakorlat azonban azt mutatja, hogy sem a Hold jelentőségének értelmezésében, sem az asztrológiai prognózisban nincs jelentősége ennek az eltérésnek. Ennek oka többféle is lehet:

A kérdés végleges eldöntéséhez az asztrológiai prognózisban és az extrém esetekben (pl. mikor a Hold jelhatár közelében áll) való elmélyülés és célzott kutatómunka lenne szükséges, ezért jelenleg ebben a tárgyban többet nem mondhatunk.