A csillagászati nap

A csillagászok számára az időmérés nem a napi rutin megszervezésének eszköze; e tudósok az időt azért, és olyan ritmussal mérik, amely lehetővé teszi számukra, hogy bármely napon egyszerűen és egyértelműen meghatározhassák a csillagok helyét az Éggömbön, a Föld bármely, ismert pontjából - értelemszerűen egy-egy adott csillagvizsgálóból, ahol dolgoznak - nézve.

Mindezekből következően számukra alapvető szükséglet egy olyan időmérési ritmus használata, amely szerint az Égbolton mozdulatlanul álló objektumok ugyanabban az időpontban látszólagosan ugyanott lelhetők fel. Mivel ezen objektumok látszólagos helyzete kizárólag a Föld tengely körüli forgásának függvénye, ezért a csillagászati nap 24 órája megfelel a Föld 360°-os tengely körüli fordulatának, vagyis a periodico-sidericus csillagászati napnak. Mivel ez a nap is egyenlő hosszúságú az év minden szakaszában, ezért nagyon hasonló a közepes sóláris naphoz, de annál 3 perccel és 56,555 másodperccel rövidebb. Ez az eltérés egy év alatt majdnem egy napot tesz ki; egész pontosan a Nap Tavaszponttól Tavaszpontig tartó, egy teljes körére 366,2422 csillagnap esik.

Minden obszervatóriumban található egy óra, amely 24 órás beosztású, és a periodicus-sidericus csillagászati nap szerint méri az időt. A csillagvizsgáló távcsövét egy adott - álló - objektumra irányítva, igen könnyűvé válik (legalábbis elvben) a "célon tartása", ha a tácső e szerint az óra szerint mozdul arrébb.