Röviden összefoglalva az előző fejezeteket: A hétköznapi időmérés alapja a közepes sóláris nap. Használhatóságát, praktikumát az adja, hogy az év minden napja egyenlő hosszúságúnak vehető vele, ugyanakkor összhangban van a Gergely-naptárral is. Hogy az egész Földre kiterjedő, egységes, könnyen használható, de többé-kevésbé a helyi igényeket is kielégítő időszámítási rendszerhez jussunk, használatba vettük a zónaidőt. Valamivel később ezt némiképp összezavartuk a téli-nyári időszámítási rendszerrel, de a tapasztalat ezt még elviselhetőnek mutatja.

A csillagászatban azonban mások az idővel szemben támasztott követelmények, így mások az idő mérésére használt eszközök is.